Az ősz színei
az öregedésről - fiatalosan
Forgószél VOLT
(emlékek a 2011-es VOLT fesztiválról, képekkel)
A Lövér kemping felé vezető úton egy gondolat bántott engemet: érdemes útnak indulnom? Negyven fölött járok (nem kilométerben, életkorban), ergo kiröhögnek a fiatalok, mit akarok én itt/ott. És ahogy közeledtem a helyszín felé, nem éreztem magam jobban. Még az sem fokozta a kedvemet, hogy közlekedési dugó fogadott a bejáratnál. A Kerberoszok, az alvilág őrzői sem lehetnek kérlelhetetlenebbek, mint a rendezvény felvigyázói, erről meg tudtam győződni, hiszen bejárásom van már mindkét helyre. De bejutottam, viszont kedvencem, a Punnany Massif sajnos, pontosan kezdett a Soproni-MR 2 színpadán. Így aztán lemaradtam az elejéről. A csápolók mögé helyezkedve, belőve Dolby kapitány (Dolby is a registered trademark of the Dolby Laboratories, U.S.A. Inc. sic! különben a rabruha) rendkívüli hangzását, végre kezdtem magam jól érezni. Kár, hogy PM-ék hamar befejezték, és horribile dictu, ráadást se nyújtottak. A következő fellépésig terjedő bő fél óra viszont jó volt arra, hogy áthúzódjak a Telekom Nagyszínpadhoz. Ez megérte, mert közel két óráig a Primus amerikai együttes nyújtott feledhetetlen élményt. Woodstock, Monterey dejá vu... Pedig akkor még ők is, én is pelenkában szaladgáltunk, ha egyáltalán...Na jó, ők lehet, hogy tényleg ott voltak, mint kisgyerekek, akik láthatóak azokon a filmfelvételeken, nekünk meg csak ez maradt, harminc évvel később nézhettük Woodstockot a tévében.
Közben a Soproni-MR 2 színpadán a háromnegyed órányi űrt, amit a PM hagyott maga után, betöltötte a folytatás. Igen kellemes csalódást okozott azoknak, akik még nem ismerték Akkezdet Phiai nevű formációt. Ahogyan a Punnany Massif, úgy ők is szuverén módon, a maguk művészi törvényei szerint használják fel a modern, városi és a régi folk elemeit.
Eltelve mindez jótól, tovább ballagtam. A főbejárattól kissé jobbra matt fekete Unicum sátorban (az Unicum Hungária minek is a védjegye?, csak a csíkos rabruhát ne!, persze a jogbitorlásért...) matt fekete ruhát viselő fiatal gyerekek (miért, van öreg gyerek is?) nyomták a heavy metalt a kötelező attribútumokkal. Még Aquniói Szent Tamásnak is örömére szolgált volna, mondván: de gustibus non est disputandum, ontológiai szempontból tehát kifogástalanok voltak. Jó volt ez a produkció, szerintem nekik is kijár majd egy nagyszínpad. Merthogy az amerikaiak, a Primus együttes előtt a tér óriási volt, a hely méreteihez képest persze, + jött a nagy feeling, amikor támadt több kis forgószél. És mindenki ropogtatta a foga között a port, akár gyrost evett, akár nem. De ez még mindig jobb a sárdagonyázásnál, ahogy ÉNY világában, USA, UK szokták, ahol csak mutatóba süt ki a nap.
Már egyre hidegebb van, lassan nyolc óra, menjek haza? De a MOL színpadon a KFT együttes lép fel. Ezt nem lehet kihagyni. 25 éve a KEK klubban léptek fel, akkor én is ott voltam. Mindannyian hamvas fiatalok. A zene most is kifogástalan, de változatlan. Előttem generációm tagjai, negyvenes párok buzdulnak, nosztalgiáznak. Egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen sok itt a hozzám hasonló korú, az égéstől való félelem alaptalan (meg különben is, van Lydocain, meg a többi), mint kiderült. Jár az agyam, fél Sopron kinn van, talán a nyugdíjasokat kivéve. Sajnos a KFT ugyanazt nyújtja, mint negyedszázada. Akkor élmény volt, most meg csalódás. De minden jó valamire. Laár András zseniális színész, vagy ha jobban tetszik, előadóművész, tehát nyakamban ülő kislányom joggal kérdi: miért visel Besenyő Pista bácsi ilyen hülye frizurát, és miért gitárt tart a kezében és nem kolbászt?
Bevallom, súlyos kérdések ezek, úgyhogy inkább induljunk már haza, mert újra éhesek, és még fáradtak is vagyunk. De a kijárathoz közel, egy újabb emberáradatot leküzdve (ezek is befelé jönnek, mint eddig mindenki), mintha valaki öklözné a gyomromat. Az RTL Music Club sátorába lépünk, a helyhez képest hatalmas a tömeg. A Kistehén Tánczenekar játszik. Jó a zene, szellemes a szöveg. Egy tűt sem lehetne leejteni a koncert helyszínén. Szeretik őket, ebből is látszik, de az intrót inkább olyanoknak ajánlanám, akinek volt már gyomorfekély-műtétjük, ugyanis kisebb felületen érik majd az ütések.
Hát nagyjából ennyi fért bele ebbe a cikkbe. Való igaz, jó érzés a nosztalgia, de amiről most is meggyőződtem, az igazi, amikor kortárs szól a kortársakhoz. Még az öklöző sátor előtt volt egy DJ-színpad, az Inmedio & Drink Bar. MR HI & VANIS produkálja magát. Nem hiábavaló az igyekezetük, nyolc éves kislányom az üres téren elkezdett táncolni. A szívdobogás ütemére. Nemsokára néhány huszonéves fiú is követte a példáját, amikor pedig eljöttünk, már félig megtelt a tánctér.
A Kerberoszok őrizte kapunál befelé még mindig áramlottak a tizenéves, huszonéves fiatalok. A sok jó élmény hatására azért rájöttem valamire. Nem tudtam én akkor, húszévesen, miért haragszanak rám az öregek, például a negyvenesek, hiszen pénzem, hatalmam már akkor sem volt. Most már tudom. A fontos, hogy én nem haragszom, amiért esetleg egy matuzsálem most negyvenesnek néz húszéves létemre.